KULLANCSOK  »  Fajok  »  Ixodes ricinus

Ixodes ricinus (közönséges kullancs)

Ez a kullancsfaj a leggyakoribb Európában, így hazánkban is. Megtalálható Izlandon, de az észak-afrikai Atlasz hegységben is. Széles földrajzi elterjedését elsősorban az tette lehetővé, hogy rendkívül sokféle gerinces állaton képes táplálkozni. Az Ixodes ricinus-nak több mint 300 gazdafaja ismeretes, ezek között sok vándormadár faj van, amelyek szerepet játszhatnak a nagy távolságra történő eljuttatásukban.

Ennek a fajnak a nedves környezet a legmegfelelőbb. Emiatt a nedvességet jól megtartó, vastag avarral vagy aljnövényzettel rendelkező lombhullató erdőkben, cserjésekben, lápréteken találkozhatunk vele, de előfordul füves területeken, legelőkön, sőt városi parkokban is. A megfelelő páratartalom mellett a fejlődési alakjainak szükséges gerinces állatok jelenléte határozza meg szaporodásukat.

Tipikus háromgazdás kullancsfaj. Az 1mm-nél is kisebb lárvák kisemlősökön, gyíkokon vagy énekesmadarakon táplálkoznak, majd a talajon vedlenek át nimfává. A nimfák a korábbi gazdákon kívül már nagyobb testű emlősökön és emberen is szívhatnak vért. Kis méretük (1,5 mm vagy kisebb) miatt nehezen észrevehetők, viszont több kórokozónak is terjesztői. A hím I. ricinus mintegy 2,5 mm-es, kevés vért szív, elsősorban a nőstény megtermékenyítése a feladata, amely történhet a növényzeten vagy a gazdán. A 3,5 mm-es nőstény nagy mennyiségű vért vesz fel a napokig tartó táplálkozása alatt, főbb gazdái a közepes és nagyobb testű emlősök, madarak, gyakran fordul elő emberen is. Háziállatok közül kutyán, macskán, lovon, szarvasmarhán, juhon egyaránt gyakori.

I. ricinus lárva (A), nimfa (B), néstény (C) és hím (D)

 

Gyakorisága, orvosi és állatorvosi jelentősége miatt az I. ricinus az egyik leginkább kutatott kullancsfaj. Biológiai vektora, azaz aktív terjesztője a Lyme-kórt okozó Borrelia burgdorferi sensu lato baktériumoknak és a kullancsencephalitis vírusnak. Emellett jelentős szerepe van az Anaplasma phagocytophilum, a macskakarmolási betegséget okozó Bartonella henselae, egyes Rickettsia-fajok, a Babesia EU1, Babesia divergens és a Babesia microti terjesztésében is.

 

 

A két legygyakoribb kullancsfaj előfordulása egy kutyák kullancsait célzó országos felmérés és néhány terepgyűjtés alapján (Földvári és munkatársai, Parasitology Research, 2007).

 

A két legygyakoribb kullancsfaj szezonális előfordulása egy kutyák kullancsait célzó országos felmérés  alapján (Földvári és munkatársai, Parasitology Research, 2007). A függőleges tengelyen a kutyákon talált kullancsegyedek száma, a vízszintesen a naptári hónapok láthatók.
 

Dr. Földvári Gábor
Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Kar
Parazitológiai és Állattani Tanszék